Ócsai Tájvédelmi Körzet

Az Alföld és a Gödöllői-dombság találkozásánál helyezkedik el Ócsa község és a települést körülölelő turján-vidék. 1975-ben itt jött létre az Ócsai Tájvédelmi Körzet, melynek területe meghaladja a 3600 hektárt. Azzal a céllal hozták létre, hogy őrizni tudják a mély fekvésű láprétekben és láperdőkben gazdag vidék növény- és állatvilágát, tájképét és kultúrtörténeti értékeit. A tájvédelmi körzet a Duna–Ipoly Nemzeti Parkhoz Igazgatóságához tartozik.

A Duna-Tisza közét egykor kiterjedt lápterületek jellemezték. Ezek egyik utolsó maradványfoltja az Ócsai Tájvédelmi Körzet. A Gödöllői-dombvidék és a Duna-Tisza közi hátság talajvize a föld alatt 10-15 m mélyen, délnyugati irányba, a Duna-meder felé szivárog. Ócsa alatt – ahol a hátság dombjai véget érnek és találkoznak a Duna sík árterével – a talajvíz néhol egyenesen a felszínre jut. Ilyen helyeken alakultak ki a lápok, vagy ha a vizesedés egy egész régiót érintett, a lápvidékek.

A tájvédelmi körzet szinte teljes mai területére jellemző a mozaikosság, vagyis a nyílt vizek, nádasok, rétek és erdők váltakozása. A terület egyik legértékesebb részei az égerlápok, melyeket az év nagy részében víz borít, így a fák gyökerei támasztógyökeresek. Magasabb fekvésű területeken ligeterdőket találhatók tölgy, kőris, szil fafajokkal, dús aljnövényzettel. A felsorolt fafajtákon túl még sok más növény is fellelhető a tájvédelmi körzetben, mint például a gyöngyvirág, a margitvirág, a liliomfélék, a boglárkafélék, az ezerjófű vagy a kutyatejfélék.

Gazdag madárvilágának köszönhetően a tájvédelmi körzet nagy része nemzetközi jelentőségű védelem alatt álló, ún. Ramsari-egyezmény alá tartozó terület. Néhány az itt megtalálható madárfajok közül: nagy kócsag, szürke gém, barna rétihéja, kerecsensólyom, cigányréce, kis vöcsök, bíbic, sárszalonka, piroslábú cankó, jégmadár, nádirigó és fülemülesitke. A madárvilágon túl a terület vízi világa és a sűrű lombkoronában élő állatfajok is fontos természeti értéket jelentenek. A hazánk legnagyobb méretű szénalepkéjének tartott ezüstsávos pillangónak Magyarországon egyedüli előfordulási helye a tájvédelmi körzet részét képező Öregturján. Ritkaság még a sásbagolylepke és az aranyfoltos bagolylepke is. Ezek szintén az Öregturjánon élnek.

A tájvédelmi körzet három község, Ócsa, Inárcs és Dabas közigazgatási területén helyezkedik el. A tájvédelmi körzet névadó faluja, Ócsa, kultúrtörténeti és néprajzi értékekben a leggazdagabb. Itt található a még ma is működő, XII-XIII. században épült „premontrei” erődtemplom, mely az 1996. évben befejeződött felújításnak köszönhetően eredeti pompáját nyerte vissza. A templom szentélyében látható korhű freskótöredékek az elmúlt évszázadok hangulatát elevenítik fel. A jelenleg református templomként funkcionáló műemlék építmény környezetében található a tájvédelmi körzet részeként védett „öregfalu”, ahol még megtalálhatók a 18. századi népi építészet nyomai, az un. kétbeltelkes településszerkezet apró parasztportái, nádfedeles lakóépületei.

Az ócsai református templomról korábban mi is írtunk, azt a cikket itt találjátok: https://pestvarmegyeimustra.hu/nevezetessegeink/ocsai-reformatus-templom/. Ha pedig az Ócsai Tájvédelmi Körzetről a fotók mellett egy videót is szívesen megnéznétek, akkor klikkeljetek az alábbi linkre. https://www.youtube.com/watch?v=WFy4SVHJ0gE

Forrás: kirandulastervezo.hu, ocsa.hu, termeszetvedelem.hu, hermanottointezet.hu, dunaipoly.hu

Borítókép: Frank István (eftonstudio.hu)