Református templom

A Dunakanyarban fekvő Verőce copf stílű református temploma 1875-ben csupán négy hónap alatt épült fel. II. József, a kalapos király nem sokkal korábban adta ki a türelmi rendeletet, amely engedélyezte a protestánsok számára a templomépítést, azonban csak kisméretű, torony nélküli épületeket emelhettek. Az órapárkányos, hagymakupolás harangtorony így csak évekkel később, 1802–1803-ban épülhetett föl. A templom keleti kőkeretes oldalbejárata elé 1850-ben cinterem épült, ahol a temetési szertartások alkalmával a koporsókat a ravatalra helyezik.

Az egyetlen teremből álló beltér két oldalán oszlopokon álló karzat, a főfalon hangvetős szószék van. A reformátusok szimbóluma, a csillag, a mennyezet stukkóin, a karzatok mellvédjén és kazettás mennyezetén, a szószéken és a mellette lévő ún. mózespadon, a lelkész ülőhelyén, valamint az eredetiek mintájára készített új padokon is megjelenik. Figyelemre méltóak a templomkapu eredeti kovácsoltvas sarokvasai, szekrényzáras kilincse és ajtógombjai.

A karzatokat, az orgona csinos sípszekrényét és a szószéket eredetileg fehérmárványt imitáló festékkel burkolták, a padok is fehérek voltak. A 2014-es felújítás alkalmával a korábbi festést rekonstruálták. Annak idején az egyház lelki és tanítói szolgálatát egy épületegyüttesben látta el, így a templom mellett állnak a parókia és az iskola hasonló korú épületei is, utóbbi ma közösségi házként működik.

Szólj hozzá! bejelentkezés